Negyed (szlovákul Neded) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban. 2001-ben 3177 lakosából 1982 magyar, 988 szlovák és 189 cigány volt.

A település első írásos említése 1113-ban Niget néven a zobori apátság oklevelében történt. Ezt követően Negiet, Negyet, Negiedy (1206), majd Negeed (1278) alakban említik az írott források. Kezdetben a zobori bencés apátság birtoka volt. A hagyomány szerint első lakói halászattal, állattartással, szövéssel, fonással foglalkoztak. II. András 1206-ban kiadott oklevele, mely a település birtokhatárait írja össze, említést tesz vizahalászatáról is. Neve onnan származik, hogy lakói a földesúrnak negyeddel adóztak jövedelmükből. A falu a tatárjárás során elpusztult, majd később a török pusztította el, de mindig újratelepítették. 1494-től a nyitrai püspökség birtoka. 1710-ben pestisjárvány pusztított. 1715-ben 2 malom működött a községben. Önálló katolikus egyházközsége 1761-ben jött létre. Lakói mezőgazdaságból éltek, főként zöldséget, dinnyét, káposztát, kendert, repcét termesztettek. 1871-ben a téglagyár kezdte meg működését.

Vályi András szerint "NEGYED. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Selyéhez két mértföldnyire, fája van, terméseiket helyben el adhattyák, lakosai kereskedhetnek Vág vizén, szõleje nints, földgye, réttye jó, de néha az áradások károsíttyák." ^[1]

Fényes Elek szerint "Negyed, népes magyar falu, Nyitra vmegyében, a Vágh jobb partján, Poson és Komárom vmegyék szélén. Lakja 1165 kath., 2015 ref. Van benne kath. paroch. templ. ref. szentegyház és ekklézsia, továbbá van réve a Vághon. Határa nagy kiterjedésû s termékeny: bõvelkedik buzával, zabbal, árpával, kölessel, kukoriczával, szénával, náddal sat. – Legelõje bõven lévén, sok marhát, lovat, juhot tart. Káposztával, hagymával, s más zöldségekkel szintugy kereskednek mint a farkasdiak. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Érsekujvár." ^[2]

1910-ben 4479 lakosából 4451 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. 1947-ben magyar lakosságának többségét kitelepítették, a helyükre szlovákok jöttek.

Pozsonyvezekény (szlovákul Vozokany) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Galántai járásban. 2001-ben 1114 lakosából 925 magyar és 180 szlovák volt.

Területén már az újkőkorban is laktak emberek. A vonaldíszes kerámiák népének maradványait találták itt meg. A korai bronzkorban a nyitrai kultúra, a vaskorban a laténi kultúra népe élt ezen a vidéken. A 7. századból korai szláv, a 10. századból korai magyar temetkezések kerültek itt elő. A település alapításának ideje nem ismert, első írásos említése 1240-ben "Vezekyn", majd 1297-ben "Wezekeen" alakban történt. A 15. század elejétől a semptei uradalom része. 1478-ban "Wozokan" néven említik. 1553-ban részben Báthory András, részben a borostyánkői uradalom birtoka volt. Később a Thurzó család semptei birtokához tartozott, majd 1817-től a tallósi uradalom része volt. A falut a középkortól a bíró és az esküdtek irányították. Jelentős változást hozott a falu életébe amikor a birtokot az Eszterházyak szerezték meg, akik támogatták a gazdasági fejlődést. Legrégibb pecsétje 1790-ből származik. 1720-ban 29 adózó háztartása volt. 1828-ban 77 házában 558 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "VEZEKÉNY. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tallóshoz közel, és annak filiája; határja középszerû, mint vagyonnyai. " ^[2]

Fényes Elek szerint "Vezekény, Poson m. magyar falu, Tallóshoz 1 kis órányira: 656 kath., 4 zsidó lak. Kath. fil. templommal, mellyet egy evang. mészáros, Orbán nevü épittetett. F. u. gr. Eszterházy Mihály. Ut. p. Szered." ^[3]

A 19. század második felében közös jegyzőséget alkotott Tallóssal, mely egészen a II. világháború végéig működött. 1910-ben 973, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1949-ben alakult meg a helyi földműves szövetkezet.