Kondé Lajos atyát, falunk szülöttét Pro Urbe díjjal tüntette ki Szeged városa. Az alábbi cikk a Délmagyarországban jelent meg.

Szeged - Egyházi személy és a városért dolgozó polgár elismerése Kondé Lajos Pro Urbe Szeged kitüntetése. A fogadalmi templom plébánosát munkáról, hivatásról és jelmondatáról kérdeztük: nyitott templom, nyitott szív.

- Mit jelent számomra a Pro Urbe Szeged díj? Az öröm, ez az első érzés az elismeréssel kapcsolatban. A második, hogy nem is nekem szól, hanem annak a gondolkodásmódnak, ami személyemen keresztül jelenik meg, de valójában a szegedi dómot jellemző légkör. Vagyis az egyházközség nyitottságát, a belvárosi plébánia kezdeményezéseit ismeri el ez a díj – fogalmaz Kondé Lajos, akinek munkaszobájában láttuk Temesi Ferenc Por és Péter László Mindörökké Szeged című kötetét ugyanúgy, mint a Magyar katolikus lexikont és Dusa Béla dómról készült egyedi fotóit.

– Mi a dóm szerepe Szeged életében? A gyökereket jelenti: a katasztrófában elpusztult város újjászületésének jelképe. Fogadalmi templom, megjeleníti az összefogásban rejlő erőt. Monumentalitásában olyan harangot fogad be, amely képes a három részre szakadt egyházmegye, úgy is mondhatnám: a régió megszólítására. Nem puszta turisztikai látványosság, hanem Szeged szellemiségének centruma. Az egyház, az egyetem, a város egységének megtestesülése; a püspök, a rektor, a polgármester és a kultuszminiszter együttes munkálkodásának emlékműve is – sorolja a plébános, miként gondol templomára.

– Fiatalok? Újrakezdeni vagy elindítani, ez a szerep jutott nekem. Újraszerveztem Domaszéken a lelki gyakorló házat, ami ötven évig hiányzott. Elindítottam a szegedi Szent Imre Kollégiumot, ami 1950 táján szűnt meg. Létrehoztam az egyetemi lelkészséget. Most a belvárosi Katolikus ház közösségépítő, tudományos, határokon átnyúló, kulturális programjainak kidolgozásával foglalkozom – készít gyorsleltárt pályájáról a fiatalok iránti empátiájáról ismert atya, aki például a miserendet is módosította, hogy a Dóm téren sosem volt rockkoncerttel ünnepelhesse örökifjúságát a 100 éves Délmagyarország.
 Isten nevének világi dokumentumba foglalása? Vitatott gondolat… Bölcsességre, türelemre van most szükség, hogy kiforrja magát a változás. De ehhez mindenkinek oda kell tennie magát. Örülök, ha megfelelő, méltó helyükre visszakerülnek az emberi és családi értékek. Az életet élni kell. Ha ennek az állam megadja a kereteit, mindenki élhet a szabadságával. Ezt a szabadságot föl kell ismerni, mint lehetőséget föl kell tölteni. Új levegőt szívhatunk magunkba, s erre szükség van – fogalmaz Kondé Lajos, akinek családja a felvidéki Gútáról származik. Trianon 90. évfordulóján június 4-e összetartozásnapjává jelöléséről azt mondja: ha kimondjuk, igazságtalan a döntés, azzal még nem a javakat követeljük vissza.

– Papi hivatás? Aki akar, megtalál. Aki akar, 89 előtt, de az akkori és a mostani politikai fordulat után is bejöhet a templomba. Aki Isten felé fordul, azt mindenkor odafigyeléssel fogadom. Ha nem vagyunk képesek a kor kihívásaira felelni, akkor olyanok leszünk, mint aki kimegy ugyan az állomásra, de nem száll föl az induló vonatra, így elmegy mellette a lehetőség, a jövő. Az evangélium örömhírét sokféleképpen meg lehet mutatni az embereknek – vallja az atya.

Névjegy

Kondé Lajos 1960. október 10- én Mezőhegyesen született, gyermekkorát Pitvaroson töltötte. Középiskolai tanulmányait Kecskeméten a Piarista Gimnáziumban végezte. Diplomát a Szegedi Hittudományi Főiskolán szerzett. 1984. június 16-án a szegedi fogadalmi templomban szentelték pappá. Hivatását Alsóvároson kezdte, 1996-ban az egyházmegye ifjúsági referense és – 4 évtized után elsőként – egyetemi lelkész lett. 2001 óta a dóm plébánosa, és ezzel együtt ereklyeőri prépost. A Szegedi Székesegyház káptalani testületének tagja, 2004-től a Szegedi Espereskerület esperese, 2006- tól a temesvári Szent György- székesegyház káptalanának tiszteletbeli kanonoka. 2007-től pasztorális püspöki helynök.